2012. február 12., vasárnap
In memoriam Békevári András, miközben varjúk károgtak...,
Vasárnap délelőtt az avasi - torna pályán csak kevesen köröztek futva a hóban. Napsugár pihent meg a haditechnikai kiállítás légvédelmi ágyújának csövén, mielőtt megcsillámlott volna a ripegős - ropogós havon.
Róttam a köröket, pár perccel előtte egy kis család - apuci húzat szánkóval anyucit és csöpp overált - (mert azt nehéz lett volna, kideríteni, hogy ki ül a több réteg sál alatt, kisfiú vagy kislány?) csodálkozott rám. Ki ez itt ilyenkor, és miért fut? :) Látszott az arcukon.
Igen, pénteken jól esett az esti futás. 17:30 -kor Imivel, Ő fejlámpával, én arcmaszkkal "felfegyverkezve". Mint akik kaszát mennek fúrni, vágtunk neki a Városnéző futókörnek. Város Sportcsarnok - Avasi temető - Kilátó - lépcsősor - Meggyes alja - Városház tér - Hősök tere - Szinva terasz - Sportcsarnok.
30 perc, közben hegynek fel, Kilátóban szétnézi, lépcsőn le körültekintően ugrálni. beszélgettünk közben, és így észre sem vettük a csodálkozó arcokat. Valahol a Randevú Café mellett elfutva hallottam egy csendes megjegyzést - Biztos nem futnék ilyenkor. Ez viszont gyorsan tova repült, mögénk, miközben már a lépcsőn szedtük a lábunkat. Csiszi - csoszi köszörű, jutott eszembe egy gyermek mondóka pár sora, miközben jeges havon repültünk lefelé a belváros felé. Na jó, inkább csak óvatosan, mint akik tojáson lépkednek.
Jó lenne, ha az avasi lépcsősor ki lenne világítva? Hm? Ja, és lépcsősor lenne, nem csak maradványa? Hm?
Oké. Ez nem az a fórum. Csak arra gondoltam, hogy mennyivel többen sétálnának fel a Kilátóban egy csendes este. S talán futva is többen járnának arra megszállottnak tűnő amatőrök.
Mert jó itt futni a belvárosban, itt az Avason.
Erre ma délelőtt is rájöttem. Ritka adottság egy városban, hogy a közepén hegyre lehet felfutni, csendes - borozós utcákon lehet tova suhanni és nagy fák között lehet körözni.
Békevári András, Diószegy, Latabár a régmúlt évtizedek szereplői szóltak elismerően. - Nézzétek valaki fut közöttünk.
De lehet, hogy ezt csak a varjúk károgták a hideg, napfényes délelőttön a templom ereszén ülve.
Jó kis kör ez. Máskor várunk mást is szeretettel.
Üdv. Monty
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése